Milyen elváltozások észlelhetőek a verőerekben érelmeszesedés esetén?

590
HOZZÁSZÓLÁS:

Érelmeszesedés esetén a verőerek elváltozásai megnyilvánulnak ezek szerkezeti módosulásában, kémiai összetételének megváltozásában és nem utolsó sorban működésük károsodásában. Mindezeket az elváltozásokat kezdettől fogva az érfal anyagcseréjében végbemenő mélyreható zavarok kísérik.érelmeszesedés6

Halottak boncolásakor érelmeszesedésre utaló, szabad szemmel is látható elváltozásokat legkifejezettebben az aortában, a nagy és középnagy verőerekben, az agy ereiben, a szív koszorúereiben, a vese ereiben figyelhetünk meg.

Milyen fő elváltozások figyelhetők meg?

A szabad szemmel is látható elváltozásokra legjellemzőbb az, hogy az érbelhártya elveszti simaságát, kiemelkedések, lerakodások vagy éppen kimaródások észlelhetők rajta. Ezek az elváltozások azonban, nem érintik egyenletesen és egyformán az érbelhártya egész felületét, hanem gócokban helyezkednek el.

Az érelmeszesedéses területek alakja és kiterjedése változó, lencse vagy szilvamag nagyságúak, de még nagyobbak is lehetnek. A gócok magányosan vagy csoportosan helyezkednek el. A lerakódások sárgás színűek, zsírnemű anyagból állnak, melyekben csak később rakódnak le mészsók is. A zsírnemű anyag, mely eleinte csak az érbelhártya mélyebb rétegeiben halmozódik fel, később felszaporodva, az ér ürege felé kiürülhet, helyén üreg marad és az érfal kifekélyesedik, így a lerakódások, az érfal felszíni kidomborodásai. kimaródásokkal váltakozhatnak.

A kimaródások területén adott esetben vérzések, vagy megtapadt véralvadékok figyelhetők meg. A betegség előrehaladottabb szakaszában a mészsók lerakódása és a rugalmas rostok pusztulása következtében az érfal elveszti rugalmasságát, kemény és merev lesz. Ezért tulajdonképpen nem is helyes az érelmeszesedés elnevezés, a valóságos helyzetet sokkal inkább tükrözi az „érkeményedés” megnevezés.

Érelmeszesedés esetén az érfalból készített vékony metszeteket mikroszkóppal vizsgálva azt észleljük, hogy az elváltozások jellege különbözik a betegség súlyosságától és a betegség adott szakaszától függően, és nem érinti egyformán az ér valamennyi rétegét.

Érelmeszesedéskor az első elváltozások az ér belhártyáján jelennek meg. Az érbelhártya vizenyősen megvastagszik s felszaporodnak benne a mukoid és zsírnemű anyagok. Megváltozik a simaizomsejtek szerkezeti felépítése is, bennük igen finom zsírcseppek rakódnak le. A zsírcseppek lerakódása kiterjedhet még a rugalmas rostokra is.

Az érbelhártya vizenyős megvastagodásának különösen nagy jelentősége van a kóros elváltozások kialakulásában. Ugyanis az érbelhártya megvastagodása következtében zavart szenved a tápanyagok átáramlása a vérből az érfal belső rétegei felé és így károsodnak a belső rétegek is. Hamarosan felszaporodnak a mukoid és zsírnemű anyagok és később megváltozik az ér belső rétegének a szerkezete is.

Különleges immunológiai, immunkémiai módszerekkel azt is kimutatták, hogy az érbelhártyában zsírnemű anyagok jelennek meg és halmozódnak fel, amelyek a vérből a lipoproteinek útján kerülnek ide. Normális körülmények között a vérből a lipoproteinek áthaladnak az érfalon, de ha nem tökéletes az érfal oxigénellátása, az itt felszaporodott mukoid anyagok megkötik a lipoproteineket, és így azok az érfalban megrekednek, felhalmozódnak. Ugyanis a lipoproteinek kémiailag erősen kapcsolódnak a mukoid anyagokhoz.

Az érelmeszesedés jelentkezésének egy későbbi, előrehaladottabb szakaszában, az érbelhártyának azokon a részein, ahol a zsírnemű anyagok lerakódtak, a sejtek és a szövetek elhalása figyelhető meg. Különösen ezeken az elhalt területeken rakódnak le a zsírnemű anyagok és a mészsók. Mind a simaizomsejtek, mind a szöveti alapállomány zsírnemű anyagokkal itatódnak át. A rugalmas rostok az ér középső rétegében is széttöredeznek, elpusztulnak, elzsírosodnak, helyüket merev kötőszöveti rostok, hegszövet tölti ki.

Az érfalban a kórosan megváltozott anyagcsere-folyamatokat biokémiai, hisztokémiai vagy enzimológiai módszerekkel deríthetik fel és követhetik. A súlyos anyagcsere zavarok, melyek érelmeszesedés esetén az érfalban kialakulnak, egyformán érintik a zsírok, fehérjék, cukrok, enzimek anyagforgalmát. A fehérjék mennyisége az érfalban csökken. Ez annak a következménye, hogy a fehérjék felépítésének folyamata lelassul, elbontásuk viszont meggyorsul, a fehérjék lebontását végző enzimek tevékenységének fokozódása következtében. Zavart szenved az érfal légzési folyamata is, a cukrok és zsírok elégetését végző enzimek működési zavara miatt bekövetkezik az érfal oxigénhiánya (anoxia), a sejtek úgyszólván megfulladnak, elpusztulnak. A zsírbontó enzimek tevékenysége is csökken, elősegítve így a zsírnemű anyagok lerakódását.

Az érelmeszesedés előrehaladott szakaszában az érfal kémiailag és szerkezetileg teljesen átalakul. A zsírnemű anyagok lerakodási területén koleszterin kristályok válnak ki és mészsók halmozódnak fel.

Ami az érelmeszesedéses gócoknak az érrendszerben való elhelyezkedését illeti érdekes, hogy ezek általában mindig ugyanazokon a területeken alakulnak ki, mégpedig leginkább ott, ahol a véráramlás az érfal mentén örvénylővé válik, azaz az érfalra gyakorolt szívóhatás fokozott. A véráramlás ezen jelenségeinek létrejöttét az érrendszer anatómiai viszonyai — felépítésük, irányváltoztatásuk és elágazódásaik — segítik elő.

Az. érrendszerben a következő helyeken lehet a leggyakrabban érelmeszesedéses gócokat, csomókat észlelni: az aortaív belső szakasza, az aorta hasi szakasza, a mellkasi aorta hátsó fala, a hasi aorta kettéágazódásának területe, általában az aortából kiinduló értörzsek, különösen a vesékhez menő verőerek kiindulási helyei körül.

Az érelmeszesedéses gócok kialakulásával kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés, hogy ha mindazok a tényezők, melyek az érelmeszesedést kiváltják egyformán érintik az egész szervezetet és egyformán hatnak az egész érrendszerre, ezek mégis miért csak a verőerekben fejlődnek ki? A kérdésre a választ az orvostudomány kikísérletezett eredményei szolgáltatták.

Megállapították ugyanis, hogy az érelmeszesedés azokon az érterületeken alakul ki, ahol az érfalat aránylag nagy erőhatás éri, vagyis azokon a területeken, ahol a vér hidrosztatikus nyomása magas, tehát a verőerekben, lévén, hogy a gyűjtőerekben a nyomás sokkal alacsonyabb. Ha például kísérleti állatoknál az aorta hasi szakaszát műtéttel eltávolították és az állat egy gyűjtőerével helyettesítették azt, vagy ha az állatok vérében magas zsír- és koleszterinszintet hoztak létre, akkor a beültetett gyűjtőérben is kifejlődtek érelmeszesedéses gócok. Azt is megfigyelték, hogy olyan embereknél, akiknél baleset, vagy érelzáródás következtében a sérült vagy tönkrement verőereket sebészeti úton gyűjtőerekkel pótolták, később a halálukat követő boncoláskor ezekben a beültetett gyűjtőerekben is voltak érelmeszesedéses csomók.

590
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Szólj hozzá

| Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát?
Regisztráció! [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]